A lánybúcsú történelmi előzményei kevésbé boldogok, mint a legénybúcsúé: bár az utóbbi az ókori Spártában az ártó szellemektől igyekezte megóvni a leendő férjet, a lánybúcsú neve lány, vagy régiesen leánysirató volt. Ez igen sokat elmond a kezdeti módjáról, céljáról: a leányélet megsiratása, ennek végső búcsút mondani. A franciák egészen odáig mennek, hogy „fiatal leányélet eltemetése” néven készülnek a közelgő esküvőre. Azonban a női emancipáció a szomorúság helyett sikeresen vette az akadályt és a hölgyek is igyekeznek azóta felzárkózni a legénybúcsúk mellé. Itt pedig arról van szó, hogy a menyasszony siratás vagy temetés helyett a barátnőivel megünnepli az utolsó, lányként töltött éjszakát. Az, hogy ezen belül mit kell – vagy mit szabad – tenni, az egészen sokrétű és szerencsére ma már egészen ki lehet fejezni a menyasszony és a közeli barátnői egyéniségét.
Míg a hagyományos lánybúcsú / leánybúcsú nagyobb kicsapongás nélkül, a menyasszony otthonában, az édesanyja és az anya barátnőivel, főzéssel, esetleg iszogatással együtt volt szokás, nem véletlen, hogy a lánybúcsú neve angol nyelvterületen hen party (tyúkok éjszakája), girls’ night out (lányok éjszakája), sőt, wine-shower (borzuhany) néven is fut.
Kötelező az alkohol és a szexualitás? Az esküvő nem véletlenül jár együtt pajzán viccekkel és erős szexualitással: hiszen a társadalom szemében a menyasszonyi ruha szimbolikájával, majd a gyűrű felhúzásával a szexuális szabadság is a múlté lesz. Ezt pedig lehet temetni, siratni vagy éppen ünnepelni, de elfelejteni nem igazán.
Szerencsére jelenleg nem olyan erős a társadalmi nyomás, hogy bármi is kötelező lenne: leánybúcsú az is, ahol egy pohár bort vagy pezsgőt sem fogyaszt a társaság és ahol egyetlen buta, szexuális tartalmú vicc sem hangzik el.
A lányéjszaka lezajlásáról mit kell tudni? A lányéjszaka, kezdjük azzal, nem kell, hogy (csak) éjszaka legyen. Manapság előtérbe kerülnek az olyan leánybúcsúk, amikor csendesebben, akár egy utazással egybekötve, közeli barátnőkkel tölt el az ara néhány napot. Ilyenkor a kirándulás helyszíne lehet egy (akár WiFi nélküli, ha létezik még ilyen) falusi környezet a hegyekben, ahol reflektálni lehet az eljövendő eseményekre és a múltra, de természetesen az sincs kizárva, hogy egy gyors city break-et iktasson be a lánycsapat, amely során elviszik például a menyasszonyt valahová, ahová mindig el akart jutni (azért ilyenkor érdemes lehet egyeztetni a vőlegénnyel, hogy néhány hónapon belül ne kétszer jusson el ugyanarra az álomdesztinációra „szegény” ara).
Vagy, ha a menyasszony és a barátnők szeretnének egy igazán emlékezetes bulit, érdemes lehet olyan party helyre utazni, ahol tényleg pörög az éjszakai élet: Amszterdamtól és Prágától Krakkón át Belgrádig és Bukarestig is érdemes körülnézni.
Bármilyen utazásról van is szó, fontos, hogy ne vak vezet világtalant alapon történjen meg az utazás, hanem vagy olyan party arénába induljunk, ahol legalább egyvalaki (aki nem a menyasszony) ismerős, vagy vegyük komolyan a lánybúcsú-utazás megszervezését, hogy minden flottul menjen (akár egy nyomtatott programterv sem árthat egy több napos kiránduláson, ahol több mint 3-4-en utaznak).
Az is fontos, hogy tudjuk, milyen elegyben vegyítsük a fontos érzelmeket a menyasszony számára: nosztalgia, megható együttlét vagy a vicces, tréfás, mókás hangulat legyen előtérben. Ha ez utóbbi a cél, akkor érdemes a Stag night és Blackenings tradíciók között bogarászni, amely hagyományoknak az a lényege, hogy kihúzzák a talajt a menyasszony lába alól, átvitt értelemben persze. A komoly, legapróbb részletekig megtervezett esküvői ruha ellentéteképp egy teljesen vállalhatatlan, zavarba ejtő ruhában kell végigcsinálni egy napot vagy egy éjszakát így. Ahogy mondtuk, ez természetesen nem való mindenkinek.
Ahogy az sem, hogy este 10-kor, amikor a lánycsapat már egyáltalán nem szomjas, megjelenjes egy chippandale táncos fiú, akiről hamarosan minden ruha eltűnik. De ha éppen erre van igény, minden lehetséges, legalább egyszer az életben.
Ha hihetünk a régi magyar szokásoknak, akkor annál boldogabb lesz a házasság, minél zajosabb a búcsú – legalábbis a legények esetében. De ha mindezt megpróbáljuk átültetni a 21. századba, sokak szerint fontos, hogy nagyot szóljon egy lánybúcsú. De, ahogy említettük, a legfontosabb része az, hogy a menyasszony és a társaság igazán élvezzék az együtt töltött időt: legyen szó egy közös strandolásról, sétáról, esti szolid vagy „életünk legnagyobb” bulijáról, esetleg egy több napos utazásról.
Ki szervezze meg és ki fizessen érte?
Itt sincsenek minden esetben lefektetett szabályok, de érdemes megbeszélni a menyasszonnyal, hogy ő mit szeretne, ki(k) legyen(ek) szervező(k), és ezután az arával is mindenképp egyeztetni kell a főbb részletekről (hossz, helyszín stb.).
Egyébként könnyen lehet, hogy egy kevésbé szokásos módszer lehet a legjobb arra, hogy a menyasszonynak egész életre szólóan emlékezetes, pozitív élményt kreáljunk. Ilyen lehet például egy tematikus scavenger hunt, amely során közös élményekből (akár olyan helyeken, ahol fontos események történtek: iskola, játszótér, buli helyek, padok stb.) lehet egy játékot készíteni, akár profi játékmesterek / játékkészítők segítségével.
A fizetésben pedig az általános felállás az, hogy a résztvevők fizessék a menyasszony részét, bármiről is legyen szó. De, mint mondtuk, manapság a hagyományok nincsenek kőbe vésve, más felállás is elképzelhető.
